Fiatalabb koromban nagyon sokat hallgattam Miley Cyrus zenéit, és azt kell mondjam, hogy a régebbi számai sokkal jobban tetszettek, nem feltétlenül azért, mert boomer lennék. Milyen Cyrus zenei fejlődésében teljes mértékben észrevehető a változás ugyanis fiatal korában a célcsoport a vele egykorú hallgatók voltak. Népszerűségét tulajdonképpen annak köszönheti, hogy szerepelt a Hannah Montana sorozatban.
Mindemellett voltak egyéb szerepei is, de azok a sorozatok vagy éppen filmek nem lettek világhírűek sajnos.
Emlékszem, amikor néztem ezt a sorozatot, néha rápillantottam a telefonomra és annyira örültem, amikor láttam, hogy Miley Cyrus új zenét dobott piacra, de volt hogy csak az 5Gringo küldött nekem értesítést. A kedvenc számom tőle az Is the climb, amely sok éven keresztül a kedvencem volt, bár ugye ez mégsem tartozik a boldog, bohó zeneszámai közé.
Ahogy teltek az évek Miley stílusa úgy változott, annyira már nem tetszettek a zenét, és az az irány sem, amely felé elindult. Természetesen érthető, hogy a mai médiának meg kell felelni és teljesíteni kell a feltételeket azért, hogy megtartsuk a népszerűséget. Sajnos Miley túlzottan is elindult ebbe az irányba és eljutottam odáig, hogy az 5 Gringos értesítésének jobban örültem, mint annak, hogy ő kiadott egy új számot. Ez bennem igazán komoly érzéseket váltott ki, hiszen szinte már felnéztem rá.
Ezért meg is lepődtem a legutóbbi zeneszámán, amely szintén korszakalkotó lett. Teljesen átérzem az elmúlt években tett tetteiért való megbánást és szégyenérzetet. De ettől függetlenül a személyiségéért mindig is odavoltam. Izgatottan várom, hogy mivel fog előrukkolni a közeljövőben és, hogy sikerülni fog-e az, hogy ismét egy igazán jó számot dobjon össze.
